Az erdőművelés és az erdővédelem oktatásának kezdeti története

 

Az erdőművelés és az erdővédelem tárgykörök oktatásának története egészen az erdészeti felsőoktatás kezdetéig nyúlik vissza. Már az 1808-ban Selmecbányán felállított Erdészeti Tanintézet első tanára, Wilckens Henrik Dávid által összeállított tanterv is tartalmazza ezeket a témaköröket. Később Wilckens az udvari kamarának felterjesztett kérvénye alapján engedélyt kap az "erdőkáros rovarok gyűjteményének" beszerzésére is. A rovargyűjteményt még Wilckens munkássága alatt követte a fabetegségtani gyűjtemény, a gerinces állattani gyűjtemény, később a gombagyűjtemény összeállítása. E gyűjteményeket napjainkban is bővítjük, és felhasználjuk az oktatásban.

 

Az erdőművelés és az erdővédelem témakörébe tartozó tudományokat kezdetben a Növénytani Tanszék keretein belül számos neves professzor oktatásában sajátíthatták el a selmecbányai hallgatók. A Növénytani Tanszéktől való elválás Vadas Jenő kezdeményezésére 1901-ben történt.

 

A megalakult új tanszék 1904-től az Erdőműveléstani Tanszék nevet vette fel, első vezetője Vadas Jenő lett. Az I. világháborút követő kaotikus időkben, Vadas lassan állandósuló betegsége miatt, jelentős feladat hárult a tanszék két további oktatójára, Roth Gyulára és Kelle Artúrra is.

 

A Főiskola Sopronba költözése és végleges elhelyezése után átalakult a Főiskola szervezeti felépítése is. A változások nagy vitákat kavartak az akkori vezetésében, és végül nem kerülték el az Erdőműveléstani Tanszéket sem. Az erdővédelmi diszciplínák 1922-től az Erdővédelem-tani Tanszék gondozásába kerültek, melynek vezetését Vadas Jenőre bízták. Vadas Jenő ekkor már súlyos beteg volt. Rövidesen bekövetkező halála után Kelle Artúr vette át a Tanszék irányítását. Az Erdőműveléstani Tanszék vezetője - és a különválás utáni időkben az egyetlen oktatója - Roth Gyula lett.


Erdőművelés Tanszék története

 

Roth Gyula az erdőművelés mellett kiemelt figyelmet fordított a vadgazdálkodás és a vadászat oktatási színvonalának emelésére is. Az erdőmérnökképzés átalakításával az egyes tárgyak óraszámait csökkentették, ennek ellenére sikerült önálló előadásokat és gyakorlatokat szerveznie a vadgazdálkodás témakörében is. A Főiskola gondozásában álló vadászterületeken vadőröket alkalmazott, biztosítva ezzel a szakszerű vadgazdálkodás feltételeit. A vadászterületek alapvető célja a tanvadászat lehetőségének biztosítása volt. A tanvadászatokon idővel a hallgatóság mellett a Főiskola tanári karai is részt vehetett. A tanszéken oktatott tárgyak ebben az időben a következők voltak:

 

Őszi félév:

  • Erdőműveléstan 3 előadás + 2 gyakorlat + egy egész napos gyakorlat
  • Vadászat- és halászattan 4 előadás + 2 gyakorlat

 

Tavaszi félév:

  • Erdőműveléstan II. 4 előadás + 4 gyakorlat
  • Lövészeti, vad- és halászati gyakorlat 0 előadás + 4 gyakorlat

 

Szombatonként egész napos erdőművelési, céllövészeti, vadászati és halászati gyakorlat

1928-tól, az oktatási profil bővítése nyomán, a tanszék neve Erdőművelés- Vad- és Halgazdaságtani Tanszékre változott.

 

Roth Gyula a vadgazdálkodás oktatásának megszervezésén túl az erdőművelés területén is kiemelkedő kutatásokba kezdett. Munkásságának nemzetközi elismerését bizonyítja, hogy 1936-ban az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetsége (IUFRO) elnökévé választotta.

 

A II. világháború évei alatt a tanszék személyzete igen nehezen tudta ellátni az oktatási feladatait. A kutatások folytatása, a kísérleti területek fenntartása gyakorlatilag lehetetlenné vált. A gondozás hiányában több hosszútávú kísérleti terület tönkrement. A Főiskola vadászterületein szolgáló vadőrök német nemzetiségűek voltak, őket is érintette a háború utáni könyörtelen kitelepítés. A vadászterület rendje ezek után felborult, a vadgazdálkodás minősége a vadászterületeken visszaesett, megszaporodtak a vadorzások. A Tanszéket ebben az időben többször átnevezték, a képzést pedig a kor prioritásainak megfelelően átszervezték. 1951. szeptember 1-vel a Tanszéket két önálló egységre bontották:

 

Erdőművelés Tanszék – tanszékvezető: Jablánczy Sándor
Oktatott tárgyak:

  • Erdőművelési alapismeretek
  • Erdőműveléstan
  • Vad- és halgazdaságtan
  • Erdőtelepítési és erdőművelési enciklopédia

 

Erdőtelepítés és Fásítás Tanszék – tanszékvezető: Roller Kálmán
Oktatott tárgyak:

  • Erdőtelepítés és fásítás
  • Erdőtelepítési enciklopédia
     


Ez az átszervezés tartósnak bizonyult. Az új tanszékeken új kutatások indultak, és a korabeli beszámolók igen kedvező képet festettek a folyamatban lévő munkákról.

 

Az átmeneti nyugalmat az 56-os események gyökeresen megváltoztatták, hiszen mindkét tanszék csaknem teljes személyzete elhagyta az országot. A forradalom leverését követő kaotikus éveket egy hosszú, nyugalmas időszak követte. Ilyen körülmények között lehetőség nyílt az erdőművelés tudományterületre jellemző közép- és hosszútávú kutatások beindítására is. Ezen  kísérletek rendszeres értékelése napjaink kutatóinak is fontos feladata. A tanszékeken folyó nívós kutatómunka minőségét a sikeres akadémiai doktori dolgozatok (Gál János, Majer Antal, Dobos Tibor, Tompa Károly), valamint kandidátusi dolgozatok is bizonyítják (Szappanos András, Csesznák Elemér, Koloszár József, Tihanyi Zoltán). A tanszékek munkatársai az akkor már egyetemi rangú iskola vezetésében is részt vettek (Gál János rektor, Majer Antal rektor helyettes). Számos nemzetközi kapcsolat is létesült ebben az időben. A külföldi kapcsolatok között a nyugat-európai országok is helyet kaptak.

 

A rendszerváltásig mindössze egy komolyabb változás történt a tanszékek életében: Roth Gyula óta a Vad- és halgazdaságtan oktatása mindig is kisebb-nagyobb nehézségekbe ütközött, mert egyik tanszék sem érezte igazán magáénak. A megoldást egy önálló Vadgazdálkodástani Tanszék létrehozása jelentette, melynek élére dr. Bencze Lajost, az Erdőműveléstani Tanszék munkatársát nevezték ki. Az új tanszék gondozásába kerültek a vadászfegyverek, valamint az akkor már meglévő preparált nagyvadgyűjtemény.

 

1986-ban a két tanszéket egyesítették. A kutatások fő irányában egyre nagyobb hangsúllyal szerepeltek a természetvédelmi oltalom alatt álló erdők kezelési módszereinek kidolgozásai. Kialakításra került egy erdészeti szaporítóanyag laboratórium, később pedig egy genetikai laboratórium is, melynek korszerű eszközökkel történő felszerelése napjainkban fejeződött be. A laboratóriumokban a kutatómunka mellett oktatás, és hallgatói kutatómunka is folyik.

 

1995-ben dr. Koloszár József vette át a tanszék vezetését, aki 1993-97 között az Erdőmérnöki Kar dékánja, 1997-től a Soproni Egyetem rektora, illetve 2000-2002-ig az integrált Nyugat-magyarországi Egyetem első rektora is volt. Az Erdőmérnöki Karon ebben az időben új szakok indultak, amelyekhez újabb erdőművelés jellegű tárgyakat is ki kellett dolgozni. Később a bevezetésre került kredit-, bolognai-, majd a napjainkban visszaállított osztatlan ötéves képzés tantervei a tantárgyak folyamatos átdolgozását kívánják az oktatóktól.


Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet

 

2007. január 1-jétől, újabb átszervezés folytán, az Erdőmérnök Kar Tanácsa az addig önálló Erdőművelés Tanszék és az Erdő- és Faanyagvédelmi Intézet összevonásával létrehozta az Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetet. Ezzel a két szervezeti egység közel 85 év után újra egyesült.

 

A feladatok hatékonyabb szervezése érdekében továbbra is egy intézeten belül, de 2011. március 1-től önálló oktatási és kutatási egységként létrejött az Erdőművelés Tanszék és az Erdővédelem Tanszék.



Készült Varga Szabolcs és Frank Norbert, Az erdészeti felsőoktatás 200 éve című könyvben megjelent írásai alapján.