Erdősávok vizsgálata


Az erdősávok elemzésével bizonyíték gyűjthető létjogosultságukra. Többcélúságuknak környezetükre, életközösségekre és tájra is kedvező a hatása. Nem csak mint rendszert, hanem annak elemeit is minősíteni kell. Az erdősávok eredeti céljához – szélsebesség csökkentés – visszanyúlva, az áttörtség osztályozása nélkülözhetetlen fenntartásukhoz. Az eredeti szerkezet a változó környezeti feltételek miatt nem csak a telepítési hálózat, hanem a fafajok és szegélyalkotó cserjék, a szerkezet módosítását is igényli a kívánt szélsebesség csökkentő hatás, illetve a hófogó lerakási zóna megfelelő távolságban való kialakulása miatt. A szélirány néhány fokos eltérés is relatív „szerkezetváltozással” és szélsebesség változással jár csakúgy, mint a felszín tagoltsága.


A második világháborút követő országos erdőtelepítés évtizedei egyben az erdősáv-telepítések fénykora is volt. Azóta eltelt időszakban fokozatosan háttérbe szorult mind mezőgazdasági, mind erdészeti szakemberek részéről a védelmi szereppel bíró fásításokra irányuló figyelem. Különösen az utóbbi két évtizedben maradtak el a szükséges fenntartási feladatok, a gazdasági rendszer még le nem zárult változásai, máig nyitott kérdései (pl. földtulajdon rendezés) miatt. A korabeli típustervekben leírt erdősávszerkezetek nagy része a mai napig megtalálhatók, ám többségük csak a szerkezetalkotó fafajok megléte és tervdokumentumok alapján azonosítható.





Faj szintű szerkezeti- és egészségi vizsgálatokkal elvégezhető a sávok értékelése, de fontos az erdősávok áttörtség szerinti osztályozása is. A védelmi célra létesítendő erdősávok telepítésekor a legfőbb feladat a megfelelő tájolás, a helyes szerkezet meghatározása és kialakítása. Az elmúlt évtizedek kísérleti tapasztalatai alapján kiderült, hogy a széles (15-20 soros) erdősávok nem hoznak nagyobb hasznot, mint a 3-5 sorból állók, mivel már pár sor után – szerkezettől függően – a szél ereje az állomány belsejébe jutva belátható távolságon belül felőrlődik. Az erdősávoktól azt várjuk, hogy mérsékeljék a szél erejét, hogy az ne legyen veszélyes védendő területre (út, szántó, település, stb.) érve. A sorok számának függvényében olyan porozitást kell kialakítani az erdősávok természetes építőköveinek (fák, cserjék, lágyszárúak) segítségével, amellyel az erdősáv betöltheti a tervezéskor neki szánt szerepet. A védendő objektum fizikai jellemzőitől is függ a védőtávolság. De nem csak az erdősáv az egyedüli védekezési módszer. Amíg a telepített erdősáv növekedése során el nem érik az effektív magasságát és sűrűségét, addig más fizikai akadályokat is célszerű alkalmazni. Hasonlóan a kiritkulóban lévő erdősávok esetében is alkalmazhatunk egyéb természetes vagy mesterséges akadályokat (fémrács, hófogó rács, stb.).





A klasszikus szakirodalom az erdősávok jellemzésére az áttörtségi tényezőt vezette be. Ezt a tényező a szélvédett oldal (Lee) és a szélnek kitett oldali (Luv) nyílt területen mért szélsebességek hányadosa adja. Az erdősávok minősítése általában hézag-százalékuk becslése alapján történik. Ebből és a sáv összetételéből (szélesség, fafajok, profil) következtetni lehet az áttörtségi tényezőre is. Napjainkig is sokan és sokféle módon igyekeztek leírni, modellezni az erdősávok környezetében és belsejében zajló áramlásokat, szélsebesség csökkenést vagy éppen gyorsulást (csatorna-hatás). A modellezés rámutathat bizonyos törvényszerűségekre, útmutatást adhat a tervezés során, de egy adott helyen jobb a már megismert, a gyakorlatban is bevált erdősávtípus alkalmazása. A már meglévő erdősávok tanulmányozásából és minősítéséből juthatunk a legtöbb hasznos tapasztalati információhoz, amelyet hatékonyan felhasználhatunk új mezővédő- vagy hófogó erdősávok tervezésekor.


Az erdősávokkal való gazdálkodás lehetősége egy olyan eszköz, amellyel módosíthatjuk a védő hatást kiváltó sávszerkezetet, illetve a folyamatos erdősáv-borítottsággal biztosíthatjuk a veszélyes szelek elleni védelmet. Egy képlet alapján megtervezett szerkezet nem pontosan a matematika törvényei alapján fog működni, mivel az csak részleteket ragad ki az egész élő áramlási rendszerből és mindig maradnak olyan tényezők, amelyek a helyi körülmények és a meteorológiai viszonyok kiszámíthatatlansága miatt eltéréseket okozhatnak. Ilyen egyszerű ok a szél változó beesési szöge, ahol a pár fokos eltérés is – a relatív „szerkezetváltozás” miatt – már különböző szélsebesség csökkenéssel jár. Hasonló előre nem számítható változásokat okozhatnak a sáv környezetének változásai: a felszín tagoltsága, a mezőgazdasági kultúra jellege, stb. A digitális technikával támogatott kísérletekkel olyan irányba indultunk el, amelyek szemléletesen ötvözik a meteorológia, az áramlástan és az erdészeti kutatások évtizedes tapasztalatait.