Nyugati dióburok-fúrólégy

Rhagoletis completa Cresson 1929


Életmód

Egynemzedékes, báb alakban telel a talaj felső rétegében. Az imágók Európában július elejétől augusztus második feléig repülnek. A nőstények a megtermékenyítést követően tojásaikat a dió zöld burkába süllyesztik.

 

A tojásrakás időszaka száraz meleg időjárás esetén két hónapig is tarthat (július közepétől szeptember közepéig). A tojásokból 5-7 nap alatt kelnek ki a kis nyüvek. Egy dióburokban egyidejűleg több nyű is fejlődhet. A lárvák az időjárástól függően 3-5 hét alatt fejlődnek ki. Kirágják magukat a dió burkából, ledobják magukat a földre, és a talajban 4-6 cm mélyen bebábozódnak.


Tünetek

A tojásrakás helyén nem túl feltűnő kisebb elszíneződés, illetve bemélyedés figyelhető meg. A nyüvek a mezokarpiumot fogyasztják, de erősebb fertőzések esetén a perikarpiumot is.

 

A lárvák növekedésével egyre nagyobb, szabálytalan kiterjedésű, fekete foltok jelennek meg a dió burkán. Az elszíneződés és a dióburok felpuhulása az egész felületre kiterjedhet, vagy akár a dió csonthéján is nyomot hagyhat sötét foltok formájában.

 

Korai fertőzések esetén csökkenthetik a dió méretét, illetve a dióbél ráncosodását is kiválthatják. Siettethetik a dió hullását. Elősegíthetik a kórokozók megtelepedését is a terméseken. Még alacsonyabb fertőzés mellett is rontják a héjas dió minőségi mutatóit, illetve többletköltséget okoznak, hiszen a vevők nem szívesen vásárolnak foltos héjú diót, még akkor sem, ha a belseje egészségesnek mondható. Ezeket, a dió héján megjelenő sötét foltokat, nagynyomású vízzel vagy fehérítéssel lehet csak eltávolítani.





Károsított termések és a terméshéjban kifejlődő nyüvek (fotó: Tuba Katalin)




Foltos héjú termés és a fejlett nyüvek (fotó: Tuba Katalin)


A határozást segítendő az alábbi táblázatban összefoglaljuk a diót károsító leggyakoribb betegségeket és kártevőket




Tápnövények

Többnyire a dióféléken károsít. Őshazájában több diófajon is képes kifejlődni. Európában potenciális veszélyt elsősorban közönséges dióra (Juglans regia), másodsorban a fekete dióra (J. nigra) jelent. Ritkán jelzik előfordulását őszibarackon (Prunus persica) is.


Morfológia

Az imágók 5-7 mm nagyságúak, erőteljesek. A tor sárgásbarna-vörösesbarna. Pajzsocskájuk lapos, félköríves, a krémsárgától a narancssárga színezetig, 4 szegély menti sertével. Esetenként a pajzsocska alapi és oldalsó szélén sötétebb foltok jelenhetnek meg. A szárny mintázata keresztsávos „Rhagoletis” szerű. A szárnyközépi és a szárnycsúcsi pigmentált foltok egymástól elkülönülnek. A szárnyközépi folt nem éri el a szárny hátsó szegélyét. A szárnyvégen lévő harmadik elágazó, pigmentált folt külső ága a szegélyeret követi és túlhalad a középéren, míg a belső csaknem párhuzamosan fut a középső sávval.

 

A tojások megnyúltak, fehérek.

 

A kifejlett nyüvek kb. 6 mm hosszúak, enyhén sárgásak, piszkosfehérek. Elülső légzőnyílásuk 2 stigmával nyílik.


A fajjal kapcsolatos magyar nyelvű irodalom:

  • Tuba Katalin (2012): Új kártevő, a nyugati dióburok-fúrólégy. MezőHír 16 (11-12) p. 96-97.
  • Tuba Katalin, Horváth Bálint és Lakatos Ferenc (2012): Inváziós rovarok fás növényeken. Nyugat-magyarországi Egyetem kiadó, Sopron (megvásárolható itt)
  • Tuba Katalin, Schuler Hannes, Stauffer Christian és Lakatos Ferenc (2012): A nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis clompleta Cresson 1929 – Diptera: Tephritidae) megjelenése Magyarországon. Növényvédelem, 48 (9) p. 419-424. (letöltés)


Foltos dió, foltos dióhéj, dió új kártevője, dió új betegsége, feketedő dióburok, kukacos dió