Születési hely, idő

  • Szeged, 1949. szeptember 20.


Végzettség

  • Erdőmérnök


Tudományos fokozat

  • Mezőgazdasági tudományok kandidátusa


Nyelvismeret

  • Német
  • Angol


Szakterület


Közéleti tevékenység

  • Magyar Rovartani Társaság tagja
  • Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja
  • Országos Erdészeti Egyesület tagja
  • VEAB Erdőgazd. Munkabizottságának tagja


Szakmai életrajz

 

Családi állapota: nős

 

Általános és középiskolai tanulmányait Szegeden végezte.

 

Érettségi után egy évet az Új-Szegedi Erdészet Maros-parti Csemetekertjében dolgozott, 1 éves katonai szolgálat után 1970 – 1975-ig a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán tanult.

 

Az erdőmérnöki diplomával a Szegedi Erdőrendezőségen üzemtervezői, majd ugyanitt 1977-től természetvédelmi területkezelői munkakörben dolgozott.

 

1979-től az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdővédelemtani tanszékén tudományos munkatárs, 1993-tól egyetemi docens. Az erdőmérnökképzésben tanította az erdészeti rovartant, most oktatott tantárgyai a környezetvédelmi- és a természetvédelmi szakon az általános állattan és az állatrendszertan, az állatökológia és a gerinctelen állatfajok védelme, valamint a „speciális rovartan”.

 

Természettudományos érdeklődése középiskolás kora óta a madártan, kapcsolata a „Beretzk Péterről elnevezett” Szegedi Madártani és Természetvédelmi Szakkörrel ma sem szakadt meg.

 

Sopronba visszakerülve 1979-ben, az erdővédelemtan akkori professzorának – Dr. Igmándy Zoltánnak – ajánlására az ugróvillás rovarokkal kezdett foglalkozni. 1986-ban: „Az erdészeti gyakorlatban alkalmazott legfontosabb talajinszekticidek hatása a talajlakó ugróvillásokra (Insecta: Collembola)” című dolgozatával kandidátusi fokozatot szerzett. Jelenlegi kutatási témái változatlanul az ugróvillásokhoz kötődnek. Faunisztikai, rendszertani vizsgálatai nyomán hazánk területéről hét, (a Kaukázusból egy) a tudományra új Collembola fajt írt le.

 

Megjelent és közlésre elfogadott publikációinak száma 88.

 

A napjainkban elterjedt „Ki Kicsoda” kiadványok szokása szerint megengedett, hogy a szakmai önéletrajzot egy kis személyes vonatkozással fejezzük be: – Legkedvesebb olvasmányaim közé Tömörkény István és különösen Móra Ferenc elbeszélései tartoznak. E két szegedi írónál szebben, nagyobb szeretettel talán senki sem írt a hajdani tanyavilágról, az ott élőkről, akik olyan szegények, hogy bennük „csak az ér valamit, hogy tudnak magukról szebbeket álmodni és tudnak könnyeket teremni.”

 


Publikációs tevékenység