Dr. Roth Gyula

 

Roth Gyula a hazai és nemzetközi erdészeti tudomány meghatározó személyisége 1873. szeptember 26-án született Sopronban. Édesanyja Hackstock Emília, édesapja Roth Gyula jól ismert soproni pék.

 

Középiskolai tanulmányait a soproni Evangélikus Líceumban végezte. Érettségi vizsgái után önkéntesként szolgált, majd letette a tiszti vizsgát és tartalékos hadnagyként szerelt le. 1893-ban beiratkozott a selmecbányai Erdészeti és Bányászati Akadémiára.

 

Lugoson 1896. október 15-én kezdte el az állami szolgálatot, majd a gyakornoki két év letelte után 1898. október 29-én Budapesten tette le az erdészeti államvizsgát.

 

Jelentős fordulatot hozott számára az 1900-as év; áthelyezték Görgényszentimrére ahol, az oktatáson kívül megbízták a szabédi erdészeti kísérleti állomás vezetésével is.


VADAS JENŐ indítványozására 1904-ben átkerült Selmecbányára, az erdészeti kísérleti állomás központjába, ahol 1911-ben kinevezték főerdőmérnökké, valamint a kísérletügy adjunktusa is lett. VADAS JENŐ halála után 1922. március elsejétől az Erdőművelés-, Vad- és Halgazdálkodási Tanszék vezetésével bízták meg; 1923. december 23-tól nyilvános rendes tanárként dolgozott tovább. Az erdészeti kísérleti állomás vezetését 1924-ben vette át, 1926-ban pedig újra megindította az „Erdészeti Kísérletek” című szakfolyóiratot, mely gyorsan ismertté vált egész Európában. Tevékenységének is köszönhetően 1914-ban Magyarország lett volna házigazdája az Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szövetsége (IUFRO) kongresszusának, de ezt az I. világháború kitörése megakadályozta. Az 1929-ben Stockholmban rendezett VII. Erdészeti Kutató Intézetek Szövetségének kongresszusán alelnökké választották, s mint elnök köszönthette az 1936-ban Magyarországon megrendezésre került IX. kongresszust. A Rómában 1953-ban megrendezett Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szövetség XI. kongresszusán a szövetség tiszteletbeli elnöke megtisztelő címet kapta.

 

1922-1944 között az Erdőműveléstani Tanszék vezetője volt, de nyugdíjba vonulása után még 1947-ig ellátta a tanszékvezetői feladatokat. Az 1956-os forradalom után az Erdőműveléstani Tanszék oktatók nélkül maradt, és a Főiskola Tanácsa 1956. november 12-től ismét felkérte ROTH GYULA professzort a tanszék vezetésére, a hallgatók vizsgáztatására. Ez a megbízatás 1957. október 15-ig tartott.

 

Kutatói és oktatói tevékenységéért számos kitüntetésben részesült, így többek között 1954-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1955-ben a Kossuth-díj II. fokozatát kapta meg, valamint a finn erdészeti egyesület tiszteletbeli tagjaként a Fehér Rózsa-rend elismerést is.


ROTH GYULA professzor, a hazai és nemzetközi erdészeti kutatás egyik legnagyobb alakja, Sopron város megbecsült polgára 1961. január 7-én halt meg Sopronban.


Összeállította: Frank Norbert
Megjelent az erdészeti felsőoktatás 200 éves évfordulójára készült jubileumi kiadványban.