Dr. Magyar Pál

 

Magyar Pál 1985. március 27-én született Cegléden. Elemi és középiskolai tanulmányait is itt végezte, majd a Selmecbányai Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolára iratkozott be erdészhallgatónak. 1915-ben vonult be katonának, s került az orosz frontra, ahol 1916-ban fogságba került. Csak 1918-ben jött haza, s tanulmányait folytatva 1920 májusában államvizsgázott, és szerzett mérnöki oklevelet Sopronban.


Első munkahelye az Országos Faértékesítő Hivatal volt, de ősztől már a Földtani Intézetben folytatott agrometeorológiai és talajtani vizsgálatokat. Röviddel ezután, 1921 őszétől a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényrendszertani és Növényföldrajzi Intézetében, Tuzson János irányítása alatt kezdett el dolgozni. 1922-ben segédmérnöki kinevezést kapott a Budapesti Erdőfelügyelőséghez, de továbbra is részt vett a növényföldrajzi, növényrendszertani, ökológiai kutatásokban. A Püspökladányi Szikfásítási Kísérleti Telep vezetőjének 1924-ben nevezték ki. Az Adatok a Hortobágy növényszociológiai és geobotanikai viszonyaihoz címmel doktori disszertációt készített, és szigorolt 1930-ban Debrecenben, Soó Rezsőnél. Időközben, 1927 februárjában áthelyezték Sopronba az Erdészeti Kutatóintézethez, mint tudományos kutató. 1935-ben a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán magántanári képesítést szerzett a Szikes talajok növényszövetkezetei, különös tekintettel fásításukra című tárgykörben. 1938-ban kinevezték főerdőmérnöknek, majd két éven át tanulmányúton vett részt Európa több országában. Hazatérése után, 1941-ben erdőtanácsos lett, és kinevezték az Erdészeti Kutatóintézet vezetőjévé.


A második világháború után (1946) került az egyetem Erdőműveléstani Tanszékére helyettes tanári beosztásban. 1951 októberétől az időközben megalakult Erdészeti Tudományos Intézethez helyezték át, az erdőtelepítési osztály vezetőkének. AZ MTA Tudományos Minősítő Bizottsága 1952-ben a biológiai tudományok doktora cím viselésére jogosította fel. 1954-ben az Erdészeti Tudományos Intézeten belül a soproni kísérleti állomásra került át, s itt dolgozott az Alföldfásítás című kétkötetes könyvén, mely 1960-1961-ben jelent meg.


A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta e fent említett művéért 1964-ben. 1965 áprilisában ment nyugdíjba. 1967-ben életművéért Bedő Albert díjban részesült. 1969. április 18-án hunyt el Sopronban.


Összeállította: Frank Norbert
Megjelent az erdészeti felsőoktatás 200 éves évfordulójára készült jubileumi kiadványban.