Dr. Tompa Károly

 

Tompa Károly 1923. július 1-jén született Kisbaconban, a Baróti Havasok tövében hét fiúgyermekes református lelkészi családban. Középiskolai tanulmányait Sepsiszentgyörgyön végezte, kitüntetéssel érettségizett 1942-ben.


A József Nádor Műegyetem Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Karára 1942-ben iratkozott, 1947 júniusában kapott erdőmérnöki oklevelet. A végszigorlat letétele előtt már a Zalacsányi Erdőgondnokságnál dolgozik, majd a diploma birtokában a Zalaegerszegi Erdőigazgatóság kereskedelmi osztályára kerül. 1949. év elejétől a Szegedi Erdőgazdaság kereskedelmi osztályvezetője, az 1950. év közepétől a Tompai Erdőgondnokság erdőgondnoka, ahol 900 hektár erdőtelepítés kivitelezését, és egy 28 ha-os csemetekert létesítését irányította.


1951-ben kerül vissza Sopronba az Erdőmérnöki Főiskolára tanársegédnek, majd 1952-ben az Erdőtelepítés és Fásítástani Tanszékre adjunktusi kinevezést kap. Az 1951-ben alapított Tanszék első kinevezett alkalmazottja, a Tanszék felállításának és berendezésének szervezője. Közreműködött az Erdőtelepítéstan tantárgy bővített tananyagának összeállításában, a gyakorlati tematika kidolgozásában. 1956-ban a forradalmat követő időkben egyedül maradt a Tanszéken, az új tanszékvezető kinevezéséig egyedül adta elő a tantárgyat és vezette a gyakorlatokat. 1962. novembertől egyetemi docens, 1977 júliusában egyetemi tanár.


Oktatómunkája során kiemelt feladatának tekintette a hallgatói tanulmányutak szervezését és azoknak a gyakorlatban alkalmazható ismeretekkel való megtöltését. A tudományos diákkörben több általa vezetett tudományos diákmunka nyert országos díjat, egyéb elismerést.


Kutatási területe kezdetben az erdei fafajok magjának gyűjtési módszerei, a magtermés-becslés, a magkezelési eljárások, majd később fűzek nemesítése, a fűzvessző-termelés. Ettől kezdve az erdészeti nemesítés a fő szakterülete, de emellett az út- és bányahányó-fásítás, a szennyvíz és hígtrágya faültetvényeken való elhelyezésének lehetőségeit is vizsgálta. Az intenzív csemetetermesztés terén a tőzegágy, a fenyő tűavar, a polietilén tasak, a papírcella alkalmazhatóságát is kutatta, és eredményeit a gyakorlat számára átadta.
25 évig oktatta az Erdészeti növénynemesítés tantárgyat, megírta társszerzővel tankönyvét. A Tájrendező és környezetmérnöki szakmérnöki tagozaton a Mérnökbiológia és erdészeti melioráció tantárgy kidolgozója, jegyzetének írója.


A fűzvessző-termelés néhány kérdése c dolgozata alapján 1960-ban kandidátusi, 1989-ben A fűzek termesztése c. disszertációjának megvédésével a mezőgazdasági tudomány doktora fokozatot kapott.


Az Erdőmérnöki Kar Tanácsának tagja egy ciklusban, dékánhelyttes 1981-1984. között.


1979-től az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács Erdészeti Szakbizottságának tagja, Később a szennyvíz-elhelyezéssel foglalkozó szakmaközi bizottság tagja, a Veszprémi Akadémiai Bizottság tagja 20 évig, ahol az Erdőgazdálkodási Munkabizottság titkára, elnöke több ciklusban.


Három államilag elismert fűzfajta társnemesítője.


250 nyomtatásban megjelent tanulmány, értekezés fűződik nevéhez, ebből 20 könyv, könyvrészlet. Az általa szerkesztett Erdészeti alapismeretek c. könyv három kiadást ért meg. Ezen kívül 20 egyetemi jegyzet, jegyzetrész, 110 kutatási jelentés, szakvélemény, 6 könyvnyi szakfordítás, 106 tudományos bírálat és számos szakmai előadás is része tudományos munkásságának.


Szakmai, tudományos és oktatómunkája elismeréseként 1955-ben az Erdőgazdaság kiváló dolgozója, 1964-ben Kiváló dolgozó miniszteri kitüntetést, 1976-ban az Oktatásügy kiváló dolgozója, 1981-ben Fásítási emlékérem, 1984-ben a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetéseket kapta.

2002. október 8-án hunyt el Sopronban.


Összeállította: Varga Szabolcs
Megjelent az erdészeti felsőoktatás 200 éves évfordulójára készült jubileumi kiadványban.