Állományfelmérés és populáció-genetikai vizsgálatok a Szentgáli Tiszafás Természetvédelmi Területen


A Kárpát-medence egyik legnagyobb egyedszámú tiszafa (Taxus baccata L.) populációjának tartott védett állománya a Bakony Szentgáli-hegycsoportján található. Napjainkig a legrészletesebb erdőtörténeti-, vegetáció- és termőhelyvizsgálatokat, felméréseket MAJER ANTAL és munkatársai végezték el.

Az utóbbi években jelentkező tiszafa pusztulás okainak feltárása, valamint a pontos egyedszám megállapítása érdekében a VERGA Zrt. felkérésére a Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetének munkatársai elvégezték a bekerített területen a tiszafa egyedek számlálását. Jelenleg 211,4 hektár (Szentgál 19,20,21 áll természetvédelmi oltalom alatt, ebből 102,6 hektár (Szentgál 19 C,D; 20 D, E; 21 A, F) került bekerítésre, ahol a terepviszonyok alapján megtervezett 16 felmérési topográfiai egységben összesen 13245 tiszafaegyed található. A védett, de be nem kerített területen pedig 670 darab tiszafát találtunk a felméréskor, így összesen 13915 tiszafa egyed található a Bakonyi Tiszafás Természetvédelmi Területen.

A Szentgáli Tiszafás Természetvédelmi Terület Miklóspál-hegy részéről gyűjtött levélmintákból DNS-t izoláltunk, majd ezt összehasonlítottuk Németországból (Parterzell, Unterhalden, Balderschwang) származó mintákkal. A Lynch és Miligam allélgyakorisági becslése alapján szerkesztett UPGMA dendrogram alapján nagyfokú hasonlóság látható a szentgáli és a balderschangi minták között. (A genetikai vizsgálatokat a Szent István Egyetem, Mezőgazdasági- és Környezettudományi Kar, Genetikai Tanszékének munkatársaival közösen végeztük el.)


Publikációk:

  • FRANK N. (2003): Populáció-vizsgálatok a bakonyi tiszafásban I. Egyedszám-meghatározás a bekerített területen. – Erdészeti Lapok 138(5): p.138-139.
  • FRANK N. (témavezető): (2002): Populáció-vizsgálatok a bakonyi tiszafásban I. Egyedszám-meghatározás a bekerített területen. – Kutatási jelentés, Sopron, pp. 4.
  • FRANK NORBERT (2006): A Szentgáli Tiszafás Természetvédelmi Terület kezelésének főbb irányelvei. – Zárójelentés. Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Erdőművelés Tanszék, Sopron.
  • FRANK N. KISS E. VERES A. HESZKY L. (2006): A szentgáli tiszafa-állomány genetikai vizsgálata RAPD markerrel. – Kitaibelia XI. évf. 1.szám p. 49.
  • FRANK N. KISS E. VERES A. HESZKY L. (2006): Genetic analysis with RAPD marker in the yew (Taxus baccata L.) population of Szentgál. – The VI International Conference of Young Scientists „Eurasian Forests – Hungarian Forests”.p 101-103.




1. ábra: Populáció távolságok dendrogramja





2. ábra: Polimorf mintázat OPD05 primer alkalmazásánál





3. ábra: A németországi minták hasonlósága-különbözősége OPA20 primer alkalmazásánál





4. ábra: Az egyik legidősebb egyed a Szentgáli Tiszafás Természetvédelmi Területen




5. ábra: A be nem kerített, de természetvédelmi oltalom alatt álló területen lévő tiszafa csoport




6. ábra: Egészséges, jó vitalitású tiszafa csoport Miklóspál-hegyen